Megjelent cikkek, írások

  • MATISZ hírlevél ( 2008.02. szám), "Dr. Széchenyi István: Fülakupunktúra a gyakorlatban" - Dr. Osman Péter kanditátus ismertetője (itt olvasható)
  • Magyar Narancs, 2010. január 17. ; Kínai orvoslás - Néha fűrész, néha kalapács - Kovács Bálint (itt olvasható)
  • Magyar Narancs, 2010.05.06.; "Olvasói levelek" - Néha fűrész, néha kalapács - Dr. Széchenyi István ( az alábbiakban olvasható)

 

Magyar Narancs, 2010. 05.06.; "Olvasói levelek" - Néha fűrész, néha kalapács - Dr. Széchenyi István

A cikk vitathatatlan érdeme, hogy bár az elején kiemeli: "a hagyományos kínai orvoslás (hko) helyzete Magyarországon mindazonáltal csaknem teljesen szabályozatlan, s a kevés létező törvény sem túl kedvező", erre később maga cáfol rá, sőt idéz a szabályozásra vonatkozó 40/1997-es kormányrendeletből is. A "szabályozatlanság" olyan állítás, minta valaki gittegyletnek nevezné az ÁNTSZ-t, márpedig a hivatalos működéshez számtalan jogszabály által előírt feltételnek szükséges megfelelnie a hko-t vagy akupunktúrát gyakorolni szándékozó szakembernek. Meglehetősen sajátos üzenete a cikknek az is, hogy állításaiból az következik, mintha a magyar orvosi egyetemeken áltudományos dolgokat tanítanának, sarlatánokat képeznének ki.

A cikk a tudomány fontosságát hangoztatva téves információkat is közöl (az említett szabályozatlanságon is túl) és a "szálka, gerenda" típusú ellentmondásoktól sem mentes.
Az akupunktúra diadala Kínában sem volt töretlen. 1827-ben az éppen uralkodó császár, miután megbetegedett, és az orvosai nem tudták meggyógyítani a hko módszereinek segítségével, intézkedett, hogy zárják be az akupunktúrás és a moxaterápiás iskolákat. Az ópiumháború (1839-1842) idején Kínában sokat veszített presztízséből a hko, és széles körben terjedni kezdett a nyugati típusú orvoslás. 1927-ben Csang Kaj-sek lett az államelnök, akinek első intézkedése a "tudománytalan kuruzslás", vagyis a hagyományos gyógyászat betiltása volt. 1949 a fordulat éve, s 1950 májusában 900 orvos megalakította a Pekingi Kínai Orvosok Társaságát. Tehát téveszmeként szerepel az írásban, hogy "Kínában egy évszázaddal ezelőtt még csak kínai orvoslással gyógyítottak".
Hraskó Gábor, a Szkeptikus Társaság elnöke szerint "a szurkálás növeli az endorfintermelés mértékét, ez pedig megemeli a fájdalomküszöböt", következésképpen az akupunktúra nem specifikusan hat a derékfájdalomra. A klinikai gyakorlat azt igazolja pl. a fülakupunktúránál, hogy csak akkor múlik el a derékfájdalom vagy migrén, vagy bármilyen más kezelt probléma, ha a megfelelő anatómiai és funkcionális pontot ingereljük, azaz hiába szúrunk nem specifikus pontokba sok-sok tűt, növelve az endorfintermelést. Ugyanakkor a szkeptikusok szerint a tudomány által képviselt fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerekről egyértelműen elmondható, hogy nem specifikusan fejtik ki hatásukat a már említett derékfájdalom esetén sem. Szerényen jegyezném meg, hogy a fülakupunktúra hatásmechanizmusának nemcsak "csi" értelmezési modellje létezik, hanem a nyugati orvostudomány képviseletében a francia neurológus, Nogier-féle reflexterápia is. A francia egyetemi oktatásba is hosszú kutatást követően került 1940-től az akupunktúra.

 

A Szkeptikus Társaság elnöke negatívumként említi, hogy a hagyományos kínai orvoslás elsősorban tapasztalati, és nem tudományos úton igazolja önmagát. De a nyugati medicina is rendelkezik bőven hasonló "tapasztalati" példával, s lényegében a "nyugati" orvostudomány elméleteinek és tételeinek csaknem egészére elmondható , hogy az empirikus alapokon jött létre, vagy empirikus alapokon történő igazolással vált a tudomány elfogadott részévé. A Nitromin hatásmechanizmusát leíró tanulmányokat megelőzően kb. 150-200 évvel tapasztalták, hogy a bányászok (nitrogricelint használtak robbantáshoz) között nem igazán fordul elő szívinfarktus, tehát anginás panaszoknál bekerült a kezelési protokollba. Az aszpirint is használta az orvostudomány akkor is, amikor még nem volt tisztázott a hatásmechanizmusa, merthogy eredményes volt különböző betegségek tüneteinél.
Ha tudományosnak csak olyan módszereket fogadnánk el, amelyek deduktív következtetéssel levezethetők egy teljes körűen bizonyított elméletből, illetve ilyen módon bizonyíthatók, úgy az ilyen módszerek - és szintúgy maguk a mögöttük álló elméletek - csak az emberi szervezet mélyreható és átfogó, teljes ismeretére támaszkodhatnának. Ez megkérdőjelezné a kísérletes tudományoknak a klasszikus ókortól napjainkig létrehozott eredményei igen jelentős részének a helytállóságát.

 

Ostobaság a tapasztalati úton egyértelműen és megbízható módon igazolt gyógyító vagy akár diagnosztikai módszerek és eszközök alkalmazásának helyénvalóságát csak azért kétségbe vonni, mert mögöttük még nem áll a nyugati orvostudomány jelenlegi állásával konzisztens elmélet. Ez szükségszerűen következik abból, hogy az emberi szervezet olyan összetett és bonyolult rendszer, hogy még a mai modern tudomány is többé-kevésbé csak az elején jár a teljes átfogó rendszertechnikai feltérképezésének. Ilyen rendszertechnikai ismeretek nélkül viszont nem lehetséges a gyógyítási eljárásokat deduktív módon levezetni, tehát az orvoslás és az orvostudomány kényszerűen rá van utalva arra, hogy a tapasztalatokat felhasználva, többé-kevésbé indukciós megközelítéseket alkalmazva jusson el a tudományos igazolásokhoz. Ugyanezért az orvoslás értelmetlen, sőt káros öncsonkítása lenne, ha az eszköztárából kizárná a gyakorlatban egyértelműen bevált módszereket és eszközöket mindaddig, amíg nem történik azok elméleti igazolása. Ideális persze, ha a gyógyító elméletileg is tökéletesen igazolt eszközökkel végezheti a munkáját. A realitás viszont, hogy az orvoslásban a legfőbb jó, a legfőbb cél a beteg üdve, s ha ezt tapasztalati úton egyértelműen igazolt eszközökkel elérhetjük, akkor nem szabad, hogy visszatartsanak az elmélet hiányosságai.
Ugyanakkor szeretném felhívni a szkeptikusok figyelmét, hogy a korlátozottság (akár a tudomány területét is érintve) nem keverendő össze a korlátoltság fogalmával, ugyanis Hraskó úr véleményként megfogalmazott, dokumentációval alá nem támasztott példálózásai ugyanolyan "blabla" áltudományos vagdalkozásnak minősülnek, mint azok a területek, amelyeket támad. Ráadásul az általa támadott területek tudományosan dokumentált irodalommal is rendelkeznek, csak az ismeret hiánya nyilván nem mentesít a következményektől, ahogy a példázat is mondja: "Más szemében a szálkát, magadéban a gerendát."

Dr. Széchenyi István,
a "Tisztán" Akupunktúrás Országos Egyesület elnöke


Narancs XXII. évf. 2. szám (2010.01.14.)
élet + mód - jin + jang

Kínai orvoslás - Néha fűrész, néha kalapács

(Kovács Bálint)

Kínában több ezer éve használják, és Nyugaton - így hazánkban - is jelen van néhány évtizede. A hagyományos kínai orvoslás helyzete Magyarországon mindazonáltal csaknem teljesen szabályozatlan, s a kevés létező törvény sem túl kedvező. De van, aki szerint ennyi is túl megengedő.
Noha a hagyományos kínai orvoslás lényegét épp annyira lehet összefoglalni néhány mondatban, de helytállóan, mint a modern orvostudományét, az bizonyosan elmondható róla, hogy kizárólag természetes gyógymódokat használ, szemlélete holisztikus,
s mindig a beteg fizikai környezetének és érzelmi világának megfigyelésén alapszik. Fontos eleme a harmónia a mindenben meglévő jin és jang típusú tulajdonságok közt; a szerveket nem különálló egységekként, hanem a többi szervvel való kapcsolatuk alapján vizsgálja. Legismertebb gyógymódja az akupunktúra, az egyes gyógymasszázsok, ételterápiák és a gyógynövénykúrák, de ide tartozik a moxibuszció (az akupunktúra fontos pontjainak hővel való ingerlése) vagy a köpölyözés is.
Mindezzel kapcsolatban megannyi tévhit él a köztudatban: az elterjedt és több praktizáló akupunktőr által is használt interpretáció szerint például az akupunktúra során az úgynevezett meridiánok - melyekben a qi, az életenergia áramlik - bizonyos fontos pontjaiba szúrnak tűket, ezzel helyreállítva az energiák áramlásának intenzitását. "A régi kínai orvosok számára az úgynevezett 'meridiánok' és az érrendszer egy és ugyanazon dolog volt. A 'meridián' kifejezés egy franciából származó elavult fordítás. A kifejezés szó szerinti fordítása 'ércsatorna' - magyarázza Oravecz Márk, a Hagyományos Kínai Orvoslás Magyarországi Egyesületének (HKOME) titkára. - Ezekben az ércsatornákban pedig a régi kínai szövegek szerint a qi és a vér áramlik, energiáról szó sincs. A régi kínai orvosok minden természeti jelenséget ezzel a metaforával, a qivel írtak le; ha megfelelően kívánjuk értelmezni orvosi kontextusban, akkor a vérárammal együtt létrejövő élettani funkciónak lehet magyarázni a qi kifejezést."
Kínában egy évszázaddal ezelőtt még csak kínai orvoslással gyógyítottak, aztán az egyéb nyugati vívmányokkal együtt a modern orvostudomány is megjelent. Napjainkban kiegészíti egymást és összefonódik a két paradigma: a kínai orvostudományi egyetemek tananyagának mintegy negyven százaléka modern orvoslásból áll, ahogy a "nyugati típusú" orvosi egyetemeken is oktatják a kínai orvoslást. "Olyan ez, mint mikor egy szekeret két ló húz - fogalmaz Yu Funian, a HKOME elnöke. - Mind a kínai, mind a modern tudománynak megvannak a maga erősségei: utóbbinak a fejlett műtéti technológia, a molekuláris biológia, előbbinek pedig a krónikus civilizációs betegségek gyógyítása, az életminőség javítása. Mindkét tudomány célja ugyanaz: a gyógyítás. A kettő nem nélkülözheti egymást, mind a kettő eszköz - ahogy ha egy asztalt készítünk, akkor is néha a kalapácsra, néha a fűrészre van szükségünk." Yu doktor tapasztalatai szerint itthon is egyre több kórházi orvos működik együtt a kínai orvosokkal, és küldi tovább páciensét, ha a beteg érdeke úgy kívánja.
A különféle természetgyógyászatok népszerűsödésével párhuzamosan a hagyományos kínai orvoslás is egyre elterjedtebb lett Nyugaton az elmúlt évtizedekben; Magyarországon is több tucat kínai, Kínában diplomát szerzett vagy kínai professzoroktól tanult magyar orvos praktizál nagy sikerrel; a HKOME pedig tagja a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ). A hagyományos kínai orvoslás jogi szabályozása azonos
a többi, úgynevezett nem konvencionális gyógyító eljáráséval. Ezek alkalmazása a 40/1997-es kormányrendelet szerint "olyan egészségügyi tevékenység, amely a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészíti, meghatározott esetekben helyettesíti", és mint ilyet szakvizsgával rendelkező és felsőfokú egészségügyi képzésben részt vett személy végezheti. És mivel Magyarországon a kínai orvostudományi egyetemeken szerzett diploma nem ekvivalens a hazai orvosi diplomával - ahogy a többi nyugati államban sem -, a gyakorlatban mindez úgy zajlik, hogy a kínai orvosnak "fel kell fogadnia" egy felügyelő magyar orvost, akinek feladata gyakorlatilag nem áll másból, mint a kínai orvos diagnózisainak és javaslatainak aláírásából. "Kínai orvoslást oktatnak ugyan a pécsi, a debreceni és a budapesti orvostudományi egyetemen is, de szakvizsgát jelenleg még nem lehet tenni belőle" - sorolja a nehézségeket Yu, hozzátéve, hogy jelenleg a kínai orvoslásban használt gyógynövényekről gyakorlatilag egyáltalán nem vesz tudomást a törvénykezés, ami egyet jelent a készítmények ellenőrizetlenségével. "A kínai diplomákat ráadásul hamisítják is - fűzi hozzá Sótonyi Péter, a MOTESZ alelnöke és a kínai kapcsolatokért felelős bizottságának elnöke. Mindezek a körülmények rendkívül megnehezítik a páciensek tájékozódását kuruzsló és elismert kínai doktor között - épp ezért tartják szükségesnek a szabályozás megváltoztatását egyre többen, mind a kínai orvosok, mind az akadémikusok között, és állami szinten is."
"A természetgyógyászati tevékenységek szabályozásáról több éve zajlik szakmai egyeztetés - mondja Szemrák Zita, az Egészségügyi Minisztérium sajtóreferense. - A tanácskozások, az érintettek és a természetgyógyászati tevékenységgel kapcsolatos szabályozás összetettségére való tekintettel, széles körben történnek. Tárgyalások folytak többek között kínai szakemberekkel is. Az ősz elején a két ország képviselői megerősítették abbéli szándékukat, hogy elősegítik a hagyományos, kínai orvoslás szélesebb körű meghonosítását hazánkban." Yu elmondása szerint akkor a törvények módosításáról volt szó, mostanra azonban ennek már nincs nyoma: az Egészségügyi Minisztériumnál kérdésünkre elmondják: "a kínai orvoslás törvényi szabályozásában változás a közeljövőben nem várható", és hangsúlyozzák: a fent említett szakmai egyeztetés korántsem jelent egyet törvénymódosítás előkészítésével.
Sótonyi Péter szerint az elsődleges feladat a hagyományos kínai orvosdiplomák ügyének rendezése lenne, ám ebben a MOTESZ eleve kompromisszumos megoldást lát helyesnek: kizártnak tartja, hogy a hagyományos kínai orvosi diplomát a modern orvosi diploma ekvivalenseként fogadják el. "Ahogy egy gyógytornásznál meg van határozva, hogy milyen kezeléseket végezhet egymaga, és mihez van szükség ortopéd orvos jelenlétére, ugyanúgy kellene meghatározni a hagyományos kínai orvoslásból szerzett diplomákkal végezhető tevékenységeket is - mondja. - Egyre jobban burjánzanak a betegekre káros álgyógymódok, amelyektől meg kell különböztetni a kínai orvoslást."
A mind szélesebb körű elterjedtséget bizonyító folytonos szakmai diskurzus ellenére a hagyományos kínai orvoslás megítélése nem nevezhető egységesnek
Hraskó Gábor, a Szkeptikus Társaság elnöke szerint mivel a hagyományos kínai orvoslás elsősorban tapasztalati, és nem tudományos úton igazolja önmagát (tény, hogy például a qi létezését sosem sikerült tudományosan bizonyítani), a fő kérdés, hogy a módszerek működése és hatásmechanizmusa klinikai úton igazolható-e. Hraskó elmondása szerint azokon a vizsgálatokon, ahol a páciensek egy részét szakszerűen, a másik részét viszont alkalmatlan tűkkel vagy nem megfelelő pontokon kezelték akupunktúrával, mindkét esetben sikerült hatást kimutatni - azonban egymáshoz képest nem eltérő mértékben, azaz a helyesen végzett akupunktúra hatása megegyezett a placebóéval. "A sok befektetett pénz, a több ezer éves gyógymód jó hangzása, a rituális szertartás mind alkalmasak erős placebohatás előidézésére - fogalmaz Hraskó. - Ezenkívül bizonyos, fenntartással kezelendő vizsgálatok szerint az akupunktúra azért is lehet hatásos bizonyos fájdalmak ellen, mert a szurkálás növeli az endorfintermelés mértékét, ez pedig megemeli a fájdalomküszöböt. Ám még ha valóban így is van, ez akkor is problémás: így az akupunktúra valóban hat a derékfájdalommal kezelt páciens fájdalmára - de nem specifikusan a derékfájdalomra." Hraskó hozzáteszi: jellemző, hogy a Kínában születéskor várható élettartam ugrásszerűen nőtt, mióta ott is jelen van a modern orvoslás.
"A gyógynövények kérdése teljesen más, mert ott létezik elképzelhető magyarázat, sőt a modern orvoslás is legtöbbször a természet anyagaiból indul ki, csak aztán a biztonság és a hatékonyság növelése érdekében tisztítják, alakítják, dozírozzák a termékeket - mondja Hraskó. - A gyógynövényekből készített anyagokkal az az egyik probléma, hogy teljesen kontrollálatlan mennyiségben van bennük hatóanyag, és sokszor szennyeződéseket, veszélyes anyagokat is tartalmaznak. Nagyon sok klinikai vizsgálatot folytattak az elmúlt évtizedben az egész világon az ilyen szerekkel kapcsolatban; ennek alapján a kép siralmas. Alig-alig van olyan szer, amelynek esetében a placebónál jobb hatást lehetett igazolni, és az amerikai hatóságok sok szert bevonattak, mert komoly káros mellékhatásokat dokumentáltak. Ezekben az esetekben ki kellett vonni a termékeket a forgalomból, de ha káros hatást nem lehetett kimutatni, 'csak' azt, hogy nem hatékony a termék vagy növény, akkor nincs alap a kivonásra, és ezeket tovább forgalmazzák a negatív teszteredmények mellett is." Ami tény: az MSNBC idén nyáron számolt be arról (http://www.msnbc.msn.com/id/31190909), hogy az amerikai kormány tíz év kutatást és 2,5 milliárd dollárt szánt arra, hogy teszteljék a gyógynövényeket és egyéb természetes készítményeket, és megtalálják azokat, amelyek valóban működnek. "A válasz kiábrándító: szinte egyetlen ilyen sincs" - írja az MSNBC.
"Egy adott módszer szakszerűtlen alkalmazását helytelen egy kalap alá venni a szakszerűvel - reagál erre Oravecz Márk. - Volt például Belgiumban egy fogyasztótea, amibe vesetoxikus gyógynövényeket tettek, komoly károkat okozva. Ám ezeket az anyagokat szakemberek soha nem használják testsúlycsökkentésre; megvannak a maguk indikációi, és csak bizonyos ellenőrzött esetekben használhatók rövid távon - ilyenkor nem okoznak toxikus mellékhatásokat. A gyógynövényeknek, ahogy a modern gyógyszereknek is, vannak bizonyos hatásaik, amennyiben jól használják őket, és vannak mellékhatásaik, amennyiben rosszul. Ezért kell megfelelő szakember hozzájuk, aki tisztában van azzal, hogy ezeket a szereket mire és hogyan lehet alkalmazni. Épp úgy, ahogy ha valaki nyugtatóra alkoholt iszik, és ettől meghal, az még nem jelenti azt, hogy a nyugtatókat ne lehetne orvosilag indokolt esetben hatékonyan alkalmazni."

Hraskó álláspontja nemcsak az itthon praktizáló kínai orvosokéval nem egyezik, de jelentősen szembemegy több komoly szervezetével. A Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban állásfoglalást jelentetett meg, melyben a "tudományosan bizonyított, elfogadott orvosi ágak" közé sorolta a hagyományos kínai orvoslást; a World Health Organization (WHO) pedig néhány évvel korábban tanulmányt adott ki, amelyben felsorolják, hogy mely betegségek kezelésében bizonyított kontrollált placebós hatásvizsgálatokkal az akupunktúra gyógyhatása (a tanulmány csaknem harmincféle ilyen betegséget sorol fel). Hraskó szerint könnyen lehet találni olyan vizsgálatot, amely valóban igazolja az akupunktúra hatását, de minden ilyenre jut egy olyan, amely ellentétes végeredményre jut; a HKOME szerint épp elég meggyőző, hogy a mérvadó nemzetközi szervezetek (dokumentumokkal alátámasztott)irányelvei mit mondanak ki.
A dolgok jelen állása - a széles körű elterjedtség, a "népi" gyógymódok közti kiemelt szerep és a magas szintű tárgyalások a szabályozás kedvezőbbé tételéről - mindenesetre a hagyományos kínai orvoslásnak bizalmat szavazóknak kedvez. A törvényhozás malmai persze lassan őrölnek - jelenleg az a legvalószínűbb, hogy még jó ideig minden a jelen állapotában marad.

Kovács Bálint

 


MATISZ hírlevél ( 2008.02. szám)

Dr. Széchenyi István: Fülakupunktúra a gyakorlatban
Széchenyi Egészségügyi Központ, 2007

- Dr.Osman Péter kandidátus ismertetője -

 

Egy sokak számára meghökkentő, sőt erőteljes kétkedést kiváltó témáról szóló könyv, amely azonban nagyon is érdemes az olvasásra.

Fülakupunktúra, mint betegségek és egyéb egészségügyi problémák hosszú sorának gyógyítására, de legalább is hathatós enyhítésére alkalmas terápiás eszköz? Nehéz elhinni, hogy létezhet ilyen. Magáról az akupunktúráról, amely a problémától függően a test különböző részein alkalmaz ilyen kezelést, már megértettük, hogy az valóban hatásos, s hogy igazi tudomány, ha el is üt a hagyományos nyugati orvoslástól. Azt viszont nem igazán könnyű elfogadnunk, vajon miért hozott létre az evolúció egy olyan interfészt a fülünkön - és hasonlóképpen a test más részein is -, amelynek révén onnan a legkülönbözőbb szerveink működését helyre lehet billenteni. Azonban az, hogy ezt nem értjük, még nem ok az elutasításra.

 

Tény, hogy ma sokunk még hajlamosabb a kétkedésre. Természetes reakciónk ez arra, hogy világunkban egyre jobban eluralkodik az ostobaság mesteri eszközökkel és tökéletes gátlástalansággal történő tömegtermelése, s az így manipulált fogyasztók mesteri és gátlástalan kihasználása. Végzetes hiba azonban alapos megfontolások nélkül elutasítani mindent, ami nehezen hihető, csak azért, mert él bennünk a természetes gyanakvás, valamint a növekvő ellenszenv a manipulátorokkal, s az ostobaság, a konzumidióták vámszedőivel szemben. Az egyetlen ésszerű magatartás, hogy - kissé átalakítva az innováció közgazdaságtudományi atyjának tekintett J. A. Schumpeter híres alapelvét -, a kínálkozó lehetőségeket azok megfontolt tanulmányozása alapján utasítsuk el, már ha az elemzésünk erre indít, s ne pedig azért, mert nem hisszük el azokat. Ha a kis zöld emberke előttünk áll az ajtóban, és kedvesen vigyorog mind a három fülével, bizony méretes ostobaság bevágni a nyílászáró szerkezetet mondván, hogy ilyen nem létezik!

 

Természet- és műszaki tudományokon nevelkedett ember vagyok, a gondolkodásmódom jellegzetesen mérnöki. Az anyagi világ jelenségeinek körében többnyire csak azt tudom elfogadni, amire a tudományok magyarázatot adnak. Meg sem fordult volna a fejemben, hogy hitelesnek fogadjak el egy gyógyítót, aki az ember fülébe szúrt tűkkel orvosolja testének és szellemének legkülönfélébb bajait. Széchenyi kezeléseiről azonban magam tapasztalhattam meg, hogy valóban működnek. Szakmailag kitűnően felkészült, és az enyémhez hasonlóan racionális gondolkodásmódú orvos barátom beszélt nekem róla, és elmondta, hogy igen eredményesen tud fül-akupunktúrával gyógyítani. Ez vitt el odáig, hogy hajlandó legyek kipróbálni a kezelést, ám a logikám továbbra is vadul kitartott ellene. Csúful fájt a térdem, ő tűket rakott a fülembe, és hetekre elmúlt a fájdalom. Véletlen egybeesés gondoltam első, második, harmadik alkalommal. Utána már éppen a természettudományos logika vitt arra, hogy a véletlen egybe-esések nem ismétlődnek ilyen következetesen. Kezelésének hasonló gyógyító hatását láttam másnál is, ami már szintúgy nem lehetett a véletlen műve. Megérteni ugyan továbbra sem tudom, de éppen a rendszertechnikusi ismereteim segítenek az elfogadásában. Tudjuk, hogy az emberi test az ismert világ egyik legbonyolultabb rendszere, amelynek működését még sokáig képtelenek leszünk teljeskörűen kiismerni. Így a józan ítélet csak az lehet, hogy jóllehet e kezelés működésének testi mechanizmusai számunkra még a terra incognita kategóriájába tartoznak, a tapasztalat bizonyítja, hogy a gyógyászati alkalmazhatósága és üdvös hatásai elvitathatatlanul megmutatkoznak.

 

Akupunktúrával csak az képes gyógyítani, aki ugyanúgy a legmagasabb szinten kitanulta ennek tudományát és technikáit, mint a nyugati gyógyászat orvosai a magukét. Széchenyi ennek mestere a szó legjobb, a legmagasabb szakmai színvonalat jelző jelentése szerint, s abban is, hogy tanítja ezt a gyógyító technikát. Ez a könyve olyan összegzés, amelyet teljességgel azok érthetnek, akik már birtokában vannak az alapvető tudásanyagnak - mint pl. a tanítványai. Nekünk, laikusoknak inkább csak igen érdekes áttekintéssel szolgál arról, hogy létezik, s hogy milyen sokféle egészségügyi problémára alkalmazható ez a nagyon különös gyógyító technika. Ez is nagy segítség: egy-részt a látókörünk bővítéséhez, másrészt ahhoz, hogy számoljunk vele, ha a szükség ne adj Isten úgy hozná.

 

- Dr.Osman Péter kandidátus ismertetője -

 

Széchenyi Egészségközpont Természetgyógyász Akadémiája

Ne maradjon le semmiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!

captcha 

Természetgyógyász Akadémia

Kérdése van, bizonytalan? Kérdezzen bátran!

  • Hot line: +36 30 949-3756

Kövess minket

Ott vagyunk a FaceBook-on is! Olvassa információinkat!